Nem gondoltam, hogy ilyen kis ország oktatási rendszerének bemutatása lesz a következő, de "Tulipáncsokor" beszámolója olyan részletes, bő és érdekfeszítő volt, s úgy vártam soron következő levelét, akár egy folytatásos regény következő fejezetét - hogy úgy gondoltam, ezt azonnal megosztom. Tudom, nem érinthet sokakat a luxemburgi oktatás, de amiért mégis érdemes elolvasni, az a nagyon sokféle tanulság, amit jó lenne a magyar oktatás terén is megfontolni. És még valami! Az előző két ország oktatási rendszeréhez is nagyon hasonlít, de különösen a franciához, ahogy a beszámolóból is kitűnik.
Az ő beszámolója után néhány linken még további információkat olvashattok a luxemburgi iskolákról, életről. Így én már nem teszek többet hozzá az információkhoz.
Tulipáncsokor beszámolója:
Mi Luxemburgban élünk 7 éve. A gyerekek 5, 7 és 9 évesek voltak, amikor kijöttünk.
Akkor időrendi sorrendben először az óvoda, vagy talán még korábban: itt állami bölcsőde nincs, csak magán, akár sima (heti 5 napos), akár játszóházas (pár órától akár egész napig) formában. Ezekért fizetni kell, nem is keveset.
Általános infó, hogy az állam minden 12 éven aluli gyereknek fizet valamennyi különórát, ezt a bölcsiben is fel lehet használni. Ez úgy működik, hogy kifizeti a szülő a külön órákat és az állam utólag fizeti ki egy részét a szülőknek. Ezt fel lehet használni napközire, zeneórára, illetve mindenféle sport, szakkör és egyéb tevékenységre 12 éves korig. Minden évben meg kell igényelni az erre jogosító kártyát az önkormányzattól és keresettől, illetve gyermekszámtól függően minden gyerekre más összegű támogatás jár.
Óvoda 3-4 éves kortól van (ezt pontosan nem tudom) és azt hiszem, kötelező. Még egy általános infó, hogy az oktatási intézmények általában az alábbi ritmusban "működnek". Hétfő, szerda, péntek hosszú nap, ami azt jelenti, hogy reggel 8-tól 12-ig, illetve 14-től 16-ig, kedd, csütörtök rövid nap 8-12-ig.
Luxemburg külön érdekessége, hogy 3 nyelvű ország (német, luxemburgi és francia) és ez egy sajátos oktatási formát produkál. Ezért is kezdtem a kezdetektől, mert csak így lehet megérteni. Van egy általános, állami "tanmenet" a nyelveket illetően, illetve van egy gyakorlat. A bölcsi (mivel magán) területenként változik, hogy milyen nyelven folyik. A fővárosban általában franciául, a belga, francia határhoz közel franciául, a német területekhez közel eső részeken pedig németül, illetve luxemburgiul.
Szóval utolsó év az oviban (erről van konkret tapasztalatunk): általában vegyes csoportok vannak. A használt nyelv a luxemburgi, de mivel kevés luxemburgi nyelven írt mesekönyv van, az előzőek szerint földrajzi fekvéstől függően változnak a nyelvek. Az ország kisebb járásokra van felosztva és csak és kizárólag a helyi oktatási intézménybe lehet járni. Kivételt képez ez alól, ha a szülők másik járásban dolgoznak, illetve extrém esetek, de ezeket engedélyeztetni kell a helyi önkormányzatnál, ahol csak nagyon indokolt esetben bólintanak erre rá, az esetek nagy részében megtagadják. Merthogy nincs óvodavezető, az óvoda közvetlenül az önkormányzat alá tartozik. Beiratkozni nem kell, a lakcím bejelentkezéskor automatikusan a gyereket felveszik. Étkeztetés nincs, a tízórait a gyerekek viszik magukkal (bár kapnak egy pohár tejet vagy kakaót, de azt is saját bögrébe, amit minden nap hozni-vinni kell), délben hazamennek, illetve a hosszú napokon vissza. Általában iskolabusz szállítja a gyerekeket, tehát a szülőnek nem kell hozni-vinni a gyereket, csak a helyi buszmegállóba megy ki értük.
Általában az óvoda-iskola együtt működik, így egy "maison relais" nevű intézményen (kb a magyar napközinek felel meg) keresztül lehet az ebédet megoldani. A mi járásunkban ez csak hétfőn, szerdán és pénteken működött, akkor is csak 12 és 14 óra között, így ilyenkor az ovis gyerekeket elszállították az általános iskolába, ott ebédeltek és aztán vissza lettek szállítva. (Persze mindez csak akkor, ha a szülő kérte, különben otthon ebédelt)
Bevallom őszintén nem tartottam jó dolognak ezt a rövid-hosszú napozást oviban, mert a délutáni alvást nem lehet megoldani. Szerintem nem jó, ha a gyerek csak kedden és csütörtökön tud délután aludni, különösen a kisebbek 3-4 évesek igénylik az ebéd utáni alvást.
Az óvodában normál foglalkozások is vannak, bár konkrétan iskolai előkészítő foglalkozás nincs (pl. ceruza helyes fogása, célirányos rajzoltatás stb.) Mindenféle "rendellenességet", mint pl beszédhiba, koncentrációs zavar stb. a szülőnek saját magának kell megoldani. Esetleg az óvónők szólnak, hogy gond van/lesz/lehet, de ennél többet nem foglalkoznak vele.
Az iskolába mindenki 6 éves korában megy. Nincs visszatartási lehetőség, még orvosi/pszichológiai szakvéleményes papírral sem, illetve ha egy gyerek nem éri el az életkorának megfelelő szellemi szintet, megy egy kisegítő iskolaszerű intézménybe. Oviban semmi esetre sem maradhat.
Iskolaválasztási lehetőség nincs, hasonlóan az ovihoz mindenki a helyi iskolába megy, kivéve, ha a szülők más járásban dolgoznak (illetve magán iskolába járatják a gyereket), de akkor is csak és kizárólag indokolt esetben. Ennek magyarázata (az önkormányzatnál mondták), hogy elég szép pénzt kap az önkormányzat az államtól minden gyerek után, amiről nem akar lemondani, ugyanis, ha egy gyerek másik körzet iskolájába jár, akkor a támogatást a másik körzet kapja meg. Beíratkozni nem kell, - automatikusan megy - , az önkormányzat kiküldi a papírt nyáron, hogy melyik osztályba fog járni a gyermek és ki lesz a tanító(nő). Szerintem még ebben (mármint a tanító/nő) választásban sincs demokrácia, de ezt pontosan nem tudom, mert nálunk csak egy osztály volt minden évfolyamon.
Még pár általános dolog Luxemburgról: (emiatt is írtam ekkora litániát)
Pici országról van szó, - a területe akkora mint a mi Nógrád megyénké - , a lakossága fél millió. Ennek fele külföldi a sok banknak, eu-s intézménynek és a portugál vendégmunkásoknak (majd 20%-át teszik ki a külföldi lakosságnak) köszönhetően, tehát elég nehéz megtalálni a "nemzeti" és a sok náció érdekeit minden területen, így az oktatásban is. De szerintem csillagos ötös, ahogy ezt a témát kezelik, abszolút nyertesen jön ki belőle mindenki, lenne mit tanulni tőlük! Szerintem egy ilyen helyzetet csak és kizárólag intelligensen lehet jól kezelni, vagyis itt nincs a zsidózáshoz, cigányozáshoz, románozáshoz stb. hasonló magatartás, mindenki igyekszik a másik náció pozitív dolgaira koncentrálni és azzal gazdagodni.
És most akkor visszatérek az általános iskolára:
Az általános iskola 6 osztályból áll. A tanítás német nyelven kezdődik, a luxemburgi nyelvet innentől kezdve általában heti egy órában tanulják csak (vagy még ennél is ritkábban). A betűket 2 év alatt tanulják meg. Az első évben a nyomtatott betűket, a második évben az írottakat. Először azt hittem, hogy ez milyen jó, aztán a tapasztalat azt mutatja (legalábbis nekem), hogy talán jobb a magyar "rohanós" rendszer (szinte minden nap új betű), mivel ez a lassú betűtanulás gátolja mind az olvasás, mind az íráskészség kifejlődését. A magyar rendszerrel a gyerekek megtanulják gyorsan a "kódokat", amiket aztán majd használni tudnak, itt viszont hogy olvasol úgy, hogy nem ismered az összes betűt? Merthogy kb karácsonyig itt is "illik" olvasni tudni (nyilván nem folyékonyan vagy nem Gothe-t), de ezt ezzel a betű nem ismeréssel elég nehéz. Nem is beszélve arról, hogy csomó olyan szó írását gyakorolják, amelyben olyan betűk vannak, amiket - elvileg - nem ismernek. Szóval kicsit káotikus a a dolog és nem sikerült rájönnöm az egész értelmére. Ráadásul az írott írás előtt nem tanulnak pl. cica/fecske farkat, ahogy Mo-n, a betűk összekötését sem, így szinte mindenki macskakapar, amin ki vannak akadva a tanárok, de a helyzet csak egyre rosszabb lesz. Én a dolgot úgy oldottam meg, hogy vettem szépen egy magyar írás füzetet és a fiammal egy nyáron szépen átvettük az egészet, amitől a tanítónője totál odáig volt, hogy az egyetlen gyerek, aki szépen ír.
A tanév trimeszterekre van osztva. A tanítás szeptember 15-én kezdődik és július 15-ig tart. Hat hetenként vagy egy, vagy két hetes szünet van. Tehát november elején van egy hét szünet, karácsonykor két hét, február közepén (amikor a karnevál vége van, ami itt nagy ünnep) van egy hét, húsvétkor kettő, pünkösdkor egy. A trimeszterek mindig a két hetes szünet előtt fejeződnek be és akkor kapjuk a bizonyítványt is. (Magyarul karácsony és húsvét előtt, illetve a tanév végén, július közepén) / 7 hét évközi szünet /
Második osztályban a harmadik trimeszterben kezdenek a gyerekek a francia nyelvvel ismerkedni. Színeket, állatok neveit stb. tanulják, illetve kis verseket. Harmadik évtől kezdődik a francia tanítás, innentől kezdve ezt a nyelvet folyamatosan "hozzák fel" a német mellé. Az összes többi tantárgy továbbra is németül van. Innentől kezdve 3 fő tantárgy lesz (szinte az érettségiig): német, francia, matek. Persze emellett van zene, környezet, testnevelés, rajz(szerűség) is, ötödiktől kezdenek (luxemburgi) történelmet és földrajzot is tanulni. Az órarend kb úgy néz ki, hogy naponta egy matek két német és két francia óra (átlagban), a többi időt a maradék tantárgyak töltik ki. Hatodik év végére németül perfekt beszélnek (nyilván egy 12 éves gyerek szintjén), illetve franciául egy középfokhoz közeli szinten (nyilván ez is egy 12 éves gyerekhez mérten), a luxemburgi nyelvet meg a közéletben használják: ezen játszanak, beszélnek hozzájuk a tanárok a szünetben, a boltban és az utcán az emberek, illetve otthon így beszélnek a helyiek.
Az oktatásról:
Először negatív dolgokat említenék, mert ebből van a kevesebb: nekem Mo után nagyon furcsa volt, hogy a luxemburgi kultúra milyen csekély mértékben van jelen a tananyagban. Meglepett az is, hogy nagyon kevés autentikus német, illetve francia szöveget olvasnak, általában inkább külföldi írók novelláit, kis történeteit fordítják le németre, franciára. Lehet, hogy a már említett nemzetközi "szemlélet" van e mögött, de azért a német ifjúsági irodalom (pl. Erich Kastner) talán tudna elég anyaggal szolgálni.
A pozitív dolgokról egy egész litániát tudnék írni, de próbálok rövid és tömör lenni (ahogy eddig :-): nagyon tetszik, hogy a hagyományos frontális oktatás a múlté. Nagyon sok kis- és nagycsoportos feladat van és kiválóan és igen sokrétűen alkalmazzák a projekt oktatást. Tapasztalatból azt kell mondjam, hogy sokkal, de sokkal hatékonyabb, mint a magyar magolós módszer. Mondok egy konkrét példát: rengeteg plakátot kellett a gyerekeknek csinálni. Volt - többek között - egy a görög, illetve római istenekről. Mire a gyerekek összeszedték az összes istent, a képüket és némi szöveget mellé, hogy minek az istenei voltak, gyakorlatilag meg is tanulták őket. Ráadásul felkeltette az érdeklődésüket a görög és római mitológia iránt, így azt is elkezdték olvasni. További pozitív hozadéka ezeknek a módszereknek, hogy a rengeteg kutató munka eredményeképpen a gyerekeim imádják a könyveket és nem nehezéknek használják őket huzat esetén, hanem szabályosan falják őket. A sok magolás miatt nem undorodtak meg a szövegektől, hanem örömmel vetik bele magukat. Az egész oktatási rendszer igyekszik nem a hagyományos lexikális tudást erősíteni, hanem a gyerekeket megtanítani arra, hogy tájékozódni tudjanak az információk tömkelege között. Fokozatosan tanítják meg őket arra is, hogy tudjanak szelektálni a fontos és kevésbé fontos dolgok/információk között, illetve, hogy hogyan használják fel a leghatékonyabban a birtokukba jutott, illetve rendelkezésükre álló információ halmazt. Nyilván vannak olyan dolgok pl. francia szavak tanulása, amit magolni kell, de ezek mennyisége olyan csekély, hogy a gyerekek észre sem veszik, illetve a megtanult szavaknak a továbbiakban konkrét hasznát veszik, mivel használják őket.
A házi feladat mennyiségéről is kérdeztél. Van házi feladat, de soha nem éreztem azt, mint Mo-n, hogy a tanárok direkt elveszik a gyerekek délutánjait. Teljesen teljesíthető mennyiséget adnak, és azt sem mindig. Pl. hétvégére általában nem adtak. A másik házi feladat "faktor", hogy mivel két délután marad a gyerekeknek külön órákra, igyekeztek a tanárok (is) biztosítani az időt ezekre.
Korrepetálás, differenciálás: ez a mi iskolánkban egyáltalán nem volt (elég pici volt az iskola), mindenki maga intézte szükség szerint, de más, nagyobb körzetekben van korrepetálás, felzárkóztató kurzus, erősebb-gyengébb csoportok stb.
Napközi, délutáni elfoglaltság: mi azon kevés járás egyike vagyunk, ahol nem volt napközi (most január 1-től már van, de ez minket már nem érint). A többi járásban/(fővárosi)körzetben szinte mindenhol van a már korábban említett "maison relais". Ez nagyjából a napközi itteni megfelelője. Talán annyiban különbözik, hogy itt fizetős, míg Mo-n ingyenes.
Amit általános negatívumként meg lehet(ne) említeni az az, hogy nagyon sok gyerek küzd a soknyelvűséggel. Ráadásul sem a német, sem a francia nem mondható könnyű nyelvnek, sok gyerek tényleg nagyon megszenved vele. Hosszú távon viszont ez a szimultán több nyelven beszélés nagyon megtérül más területeken is. Azt kell, hogy mondjam, hogy úgy általánosságban nagyon intelligensnek tartom a luxemburgiakat!!
A buktatás a tanárok dolga. Nem kérdezik meg a szülőt, hogy szabad-e buktatni, aki nem tudja a követelményeket teljesíteni, simán és gond nélkül megbuktatják. A harmadik bukás után a gyerek automatikusan megy egy "modulaire" (talán így írják?) nevű oktatási intézménybe, ami - gondolom - egy speciális iskola a tanulási nehézségekkel és egyéb problémákkal küzdő gyerekek számára. Még csak annyit, hogy a bukás nem jelenti a gyerek megbélyegzését (mint ahogy Mo-n), nincs cikizés, vagy a gyengébb képességű gyerekek piszkálása. A bukás és sok más dolog magánügy, vannak olyan esetek, amikor a szülő dönt úgy, a gyerek évet ismétel.
Az értékelés egy 6-os skálán folyik (fordított sorrendben, mint Mo-n, tehát az egyes a jó, a hatos a rossz jegy), de már az ötös is elégtelen. (Mondjuk nem értem, hogy akkor minek a hatos skála, de ez csak a privát véleményem) Ennek megfelelően a felmérők max pontszáma 60 pont (egészen az érettségiig). 50 pontig egyes, 40 pontig kettes és így tovább 10 pontonként csökken egy jegyet. A bizonyítványok pedig úgy néznek ki, hogy a felmérők/projekt munkák átlagát veszik, azt kicsit "kozmetikázzák" az órai munkával, házi feladatok minőségével stb., erre kapnak egy pontszámot és az ennek megfelelő jegyet, ahogy azt már írtam.
Nos, a németet valahogy nem idegen nyelvként tanítják, hanem - talán ez egy jó megfogalmazás - használt nyelvként. Valahogy úgy, ahogy Mo-n a magyart. Olvasnak szöveget, van külön nyelvtani rész stb. A a franciát inkább tanítják idegen nyelvként, mert ott pl. szavakat kell magolni, szódolgozatokat írnak, nyelvtani rész van stb. Amire nagyon rámennek az a tollbamondás (az elején), illetve később a szövegértés. A csak nyelvtani teszt nagyon ritka. Általában - különösen általános iskolában - megadják azt a konkret szöveget, amiből tollbamondás lesz, a középiskolában egy hosszabb szöveget adnak meg azzal, hogy annak egy része lesz majd a tollbamondás.
Hogy melyik nyelvet használják a gyerekek egymás között? Elsőre azt vágnám rá, hogy a luxemburgit, de különösen a mi környékünkön elég sok német anyanyelvű család él, (meg persze vannak francia anyanyelvűek is, bár ők kevesebben), így nyilván, két német anyanyelvű gyerek németül fog egymással beszélgetni, ugyanez igaz a francia anyanyelvűekre is, de általánosságban a játszásban, közéletben a luxemburgi a használt nyelv. Egyébként csodálatos, ahogy 6-8-10 éves gyerekek simán és gond nélkül váltogatják a nyelveket.
Fegyelmezés, tanár tisztelete: ez egy érdekes kérdés. Nekem az a tapasztalatom, hogy a szokásos eleven gyerek kategóriát leszámítva nagyon nagy gondok nincsenek. Nyilván ehhez is intelligencia kell. Először is a gyerekek valahogy otthonról hozzák ezt, illetve itt olyanok, mint pl. Mo-n, hogy ki jár menőbb cuccokba, ki gazdagabb, gyerek cikizése (akár a tanár részéről, ami Mo-n nem ritka!!!) nem nagyon van. Tehát a gyerekeknek az a dolgok, hogy gyerekek legyenek, ráadásul a mi körzetünkben szinte az összes anyuka otthon volt (napközi híján), így a gyerekek nem voltak elhanyagolva. Volt egy család, ahol apuka lelépett egy másik nővel és ez az egyik kisfiút nagyon megviselte, de a tanítónő (ismerve a helyzetet) nagyon konstruktívan állt a dologhoz. Ha már nagyon nem bírnak egy gyerekkel, akkor be szokták hívatni a szülőt (akár napközben is), hogy legyen szíves vagy hazavinni a gyereket és lenyugtatni, vagy beszéljen vele, hogy viselkedjen rendesen.
Ami még nagyon fontos: a tanárnak nemcsak a gyerekek előtt, hanem a szülő előtt is respektje van. Ennek egyik oka - szerintem -, hogy a tanárok nem játszanak felsőbbrendűt, nem oktatják ki a szülőket (ez fordítva se fordul elő), hanem alázatosan, a legjobb tudásuk szerint végzik a munkájukat maximálisan a gyerekek szempontjait szem előtt tartva.
Tanár - szülő kapcsolattartás: a bizonyítványokat általában személyesen szokták a tanárok átadni a szülőnek és mindenkivel kb 10 percet el is beszélgetnek. Nagyon tetszik, hogy ezen a gyerekek is részt vehetnek. Bármikor lehet időpontot kérni, ha a szülő akar beszélni a tanárral, konkret fogadóóra a mi iskolánkban nem volt. A tanár a privát címét és telefonszámát is (!!!!!!!!) megadja minden szülőnek, hogy ha bármi gondja van, bármikor el tudja érni. Mondjuk kell ahhoz némi intelligencia, hogy ne hívogassa a kedves anyuka minden este a tanítónénit, hogy Julikának ma is meghúzta Palika a haját az udvaron.... Ezzel csak a tanár-szülő kapcsolatának minőségét akartam érzékeltetni.
A gyerekek között nem nagyon van komoly konfliktus, bár nem mondom, hogy egyáltalán nincs. Ezt általában az iskola megoldja. Nem túl nehéz, mivel a gyerekek felnéznek a tanárokra és hallgatnak rájuk, ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy nagyon jó a kapcsolat tanár-diák között. Tehát egyik oldalról van egyfajta hierarchikus kapcsolat, másik oldalról valahogy "társak" is, hiszen "egymásból" élnek. Nevelni a tanárnak nem nagyon kell, mert ez a család feladata. Gondolom furcsa ezt hallani, de itt mindenki tudja, hogy mi a dolga és meddig "mehet el" a gyerek dolgaiban. Magyarul: tanár tanít, szülő nevel. És ez nagyjából működik is. A tanár-diák kapcsolat ha nem is nagyon közeli, de szerintem szeretetteljes és korrekt. Nem tapasztaltam, hogy bárkit a tanárnak külön pátyolgatni kellett volna, mert, ha nem is teljes, de család állt minden gyerek mögött.
Első osztálytól kezdve egészen érettségiig választani kell a hittan, illetve az erkölcstan között. Mivel Luxemburg 99%-ban katolikus ország nincs jelentősége a felekezeteknek, bár szerintem inkább általános vallásismeretet tanulnak, mint katolikus hittant.
Először is a luxemburgi iskolarendszer gyenge pontja: a német, francia és a a matek dominanciája. Végeztem fejben egy kis számolást és elég irreális eredmény jött ki, úgyhogy valami nem stimmel. Vagyis általános iskolában van a gyerekeknek heti 3x 6 órájuk (ez a hosszú nap, 4 délelőtt és kettő délután) és kétszer 4 órájuk (rövid nap). Ez összesen heti 26 óra. Ha ebből minden nap van matek, német és francia órájuk, akkor az 15 órát tesz ki. Ehhez jön még 1 luxemburgi, így már 16-nál tartunk. Vagyis marad heti 10 óra a többi tantárgyra. A többi tantárgy a testnevelés, zene, művészet (rajz, technika stb.), környezet, hittan/erkölcstan. (mi lehet még? több nem jut eszembe). Szóval ha így számolom, akkor nem lehet több, mint egy francia óra naponta, de határozottan emlékszem, hogy volt olyan nap, amikor 3 francia órája volt az egyik gyermekemnek. Az, hogy volt A és B hét arányaiban nem változtat a dolgon. Ettől függetlenül az tény, hogy igazából a 3 fő tantárgyban merülnek el, olyan tantárgyak, hogy fizika, kémia csak középiskolában lesznek, ott sem az elején.
Projektek egy része otthon, egy része az iskolában zajlott. Ami nagyon tetszett, hogy ha volt egy nagyobb projekt (amiben az egész osztály részt vett), tartottak egy bemutatót a szülőknek. Ilyen volt pl. a víz-tisztítás és a vízgazdálkodásról szóló. A nagyobb iskolákban van központi könyvtár, a mi iskolánkban nem volt, az osztálytermekben voltak könyvespolcok könyvekkel és - gondolom - a könyveket pakolgatták át az aktuális osztályokba. Számítógép minden osztály sarkában volt, ezt bárki használhatta (érdekes, hogy úgy, hogy informatika oktatás az általános iskolában nincs, ez csak a középiskolában lesz).
A felszerelés úgy néz ki, hogy minden nyáron kapunk levélben az aktuális tanítónőtől egy listát, hogy mit kell beszerezni a következő tanévre. Ebben az összes füzet, vonalzó, színes és grafit ceruza, olló, ragasztó festék, színes és rajz papír stb. fel van sorolva, ezt iskolakezdésig be kell szerezni és az első nap be kell vinni az iskolába. Nem mondom, hogy év közben nem kell venni egy-egy ceruzát, ragasztót, de nagyjából jól belövik, hogy miből mennyire lesz szükség. A gyerekeknek van az osztályteremben egy kis szekrénykéjük, ebbe teszik be azokat a dolgokat, amiket csak az iskolában használnak. Könyből is csak azt hozzák haza, amiből lecke van. Zárni semmit nem kell, mert - hihetetlen módon - semmi nem tűnik el!!!!! Ebből következik, hogy minden osztálynak saját terme van. Speciális (rajz, technika, torna, esetleg környezet) termek vannak természetesen, ezeket is használják, de ezek plusz termek az osztálytermeken kívül, tehát olyan nagyon nem járnak át egyik teremből a másikba.
Az osztálytermek - szerintem - nagyon otthonosak. Ami nagyon tetszett, hogy minden évben csupasz teremben kezdenek és folyamatosan díszítik azt fel a gyerekek munkáival. Van, amikor nem férnek már el az osztályteremben, ilyenkor díszitik a folyosót is. Egyszemélyes padok vannak. Minden osztályban másképpen vannak elrendezve. Nyilván első osztályban inkább a frontális módszerhez igazodva, mert akkor elég kevés csoportos munka van. A felsőbb évfolyamokban az adott tanítónő oktatási módszeréhez igazodva. Láttam már 4 fős csoportokba rendezett asztalokat, vagy u alakú-t, szóval minden tanítónő maga dönti el, hogy neki hogy a legjobb. A tanári asztal általában valahol oldalt (vagy láttam már olyat is, hogy a terem leghátulján) van, egyáltalán nem központi helyen. Van még egy kis "kanapés sarok" is, itt vannak a könyves polcok is, illetve itt van egy nagyobb asztal, amolyan ebédlő asztal szerűség, amit nem evésre használnak, hanem - szerintem - a projekt munkákhoz. Tudni kell, hogy az osztálylétszám 10 és 20 között mozog, a középiskolában is max 25-en vannak egy osztályban. A termeket év végén úgy csupaszítják le, hogy a gyerekek hazaviszik az év közbeni munkájukat, amit nem akarnak, azt kidobják.
Születésnap ünneplés van, de nem kötelező jelleggel. Amelyik szülő akar (és általában szinte mindenki akar) vihet be sütit (lehet saját készítésűt is), és a gyerekek általában tartanak otthon is szülinapi zsúrt. Mivel mi egy elég kicsit járásban lakunk, gyakorlailag mindenki ismer mindenkit, a szülők is és a gyerekek is ismerik egymást régóta, így összejárnak. Közös "bográcsozás, sütögetés" szerű dolog nincs, de összejárás van, illetve a dolgok megbeszélése akár az "utcán", akár az iskola előtt várakozás közben szintén van.
A gyerekeim nagyon jól megbirkóztak a 3 nyelvvel, nem mondanám, hogy sok volt nekik. Nekem már volt tapasztalatom ilyen szituval, mivel én is éltem gyerekkoromban és felnőttkoromban is külföldön, tehát ismerem a 2 nyelvet használok egyszerre - szituációt. Németül és luxemburgiul a koruknak megfelelően anyanyelvi szinten beszélnek, franciául pedig szintén a koruknak és az iskolai követelményeknek megfelelően. Emellett a magyart is jól beszélik, hiszen rengeteget olvasnak magyar könyveket IS, nem gond nekik, hogy egyszer egy német, egyszer egy magyar könyvet olvasnak. A lányoknak jár egy francia újság, azt is olvassák és én nem látok semmilyen problémát. Persze közben van egy-két francia könyv olvasása is, amivel éppen az iskolában foglalkoznak.
Egy pillanatra itt kitérnék a latin nyelvre. Külső szemlélőnek úgy tűnik, hogy totál felesleges. Mi kaptunk azért is sok méltatlan kérdést, hogy miért tanulnak a gyerekek luxemburgit, hiszen semmi hasznát nem veszik. Ez való igaz, hogy a luxemburgit az országon kívül sehol nem tudják használni, de azt gondolom, hogy egyetlen nyelv se felesleges, hiszen a gyerek elsősorban nyelvi, de más intelligenciáját fejleszti, kárba nem vész ez a tudás. A latin nyelvet valószínűleg a nagyobbik lányom nem fogja használni semmire, hiszen ő abszolút reál beállítottságú, és ehhez ritkán kell, a kisebbik orvos akar lenni. (Hogy lesz-e belőle valami, az más kérdés, de - ahogy már az előzőekben írtam - kárba nem vész ez a tudás.) Luxemburg egyik fő nyelve a francia, a legnagyobb kisebbség a portugál, utánuk jönnek a spanyolok és az olaszok. (És persze valahol ezek között a németek.) A kisebbségek nagy része latin nyelvet beszél, tehát nekik nem olyan nehéz latinul tanulni. Mondtam is a lányaimnak, hogy a latin és a francia után gyerekjáték lesz már egy spanyolt, olaszt vagy portugált megtanulni. Szóval összességében nem tartom a latint (sem) felesleges nyelvnek, annál is inkább, mert a lányaim szeretik.
Csak egy rövid kitérő: a 16 éves lányom idén kezdte a hatodik nyelvét: magyarul, németül, luxemburgiul anyanyelvi szinten beszél, franciául nagyon jól (szerintem egy középfokot Mo-n bármikor gond nélkül le tudna tenni), latinul tanul már második éve és idén kezdte az angolt, amit a kisujjából kiráz. A 14 éves lányom dettó, kivéve az angolt. A 12 éves fiam "csak" az első 3 nyelvet beszéli anyanyelvi szinten plusz a francia, amit szintén most tanul. Azt kell mondjam, hogy a gyerekek élvezik ezt a sok nyelvet, látják, hogy ezzel mennyire kinyílik előttük a világ (itt elsősorban a különböző nyelven írt könyvekre gondolok), sőt már tervezik, hogy mely nyelveket tanulják majd még meg.
Iskola honlap: a mi általános iskolánknak nincs, mert ez egy nagyon pici iskola, de a szomszéd falué: http://www.mertert-schulen.lu/
A körzet (egyik) középiskolájáé: http://www.lce.lu
A PISA test: A PISA teszten a luxemburgiak nem szoktak túl jól teljesíteni, aminek oka, hogy az iskolai követelmények elég erőteljesen a már említett három tantárgy köré épülnek. Vitathatatlan, hogy a nyelvoktatás a legerősebb, ezt igen jól csinálják, bár úgy nem is nehéz, hogy mind a három nyelvet folyamatosan használják a gyerekek a mindennapi életben, és iskolán kívül is. Mert azért gondoljunk bele abba, hogy Mo-n - egyes régiókat leszámítva - hol használja egy diák az idegen nyelvet a tanórán kívül?
A felvételi a középiskolába:
Általában egy-egy nagyobb régiónak van egy középiskolája, így van talán összesen 20-25 középiskola egész Luxemburgban. A középiskolák úgy működnek, hogy egyszerre felelnek meg a mo-i gimnázium, szakközépiskola és szakmunkásképző rendszernek. Lycée (líceum) a nevük, a gimnáziumi rész a classique, a szakközép a technique a szakmunkás rész a technique adapt nevet viseli. Egy-egy középiskolába 1000-1500-2000 gyerek jár különböző szintekre, és van is átjárás a különböző részlegek között (mármint át lehet menni a classique-ból a technique-be, vagy fordítva stb.).
Ahogy már említettem, körzeti középiskolák vannak. Elvileg bárhová lehet jelentkezni, de mi több középiskolát végiglátogatva mindenhol azt hallottuk a nyílt napon, hogy először a körzetben lakó gyerekeket veszik fel és a maradék helyeket töltik csak fel körzeten kívüliekkel. A mi körzetes középiskolánk igazgatója azt is mondta a nyílt napon, hogy ha egy gyerek már az ő iskolájukba jár, minden testvért automatikusan felvesznek. (Mondjuk úgy nem is nehéz, hogy 3 szint közül válogathat). A mi körzetünkben 2 középiskola van, mind a kettőben megvan mind a három szint, de az egyiknek a gimi, a másiknak inkább a szakközép a fő profilja.
A felvételi központilag zajlik. Tulajdonképpen az iskola nem nagyon vesz részt ebben, minden iskolához van egy kirendelt külső szakember. Ő látogatja a végzősök óráit év elejétől (nem minden nap) és igyekszik megismerni a gyerekeket. Három tantárgyból van felvételi teszt. Nem fogod elhinni: német, francia és matek :-) A második trimeszter végén, vagyis húsvét előtt írják. Ezt a tesztet központilag küldik ki az iskoláknak, a tanárnak csak annyi a feladata, hogy kiosztja, felügyeli a megírását, összeszedi és elküldi a központba. Ott kijavítják és megállapítják, hogy melyik szintre lesz elég. Itt nincs olyan, hogy erős, vagy gyenge középiskola, mindenhol ugyanaz a követelmény, "játszani" a szintekkel lehet. Júniusban behívják a szülőket a gyerekkel együtt (!!!!!) (egyenként) az iskolába és ott az osztályfőnök jelenlétében megkapjuk a "végzést" a külső szakembertől, hogy a gyerek melyik szintre menjen. Az ofőnek (akiről el felejtettem írni, hogy végig "tanítónős" rendszer van, vagyis 5-6 osztályban is egy tanár, vagy max kettő tanítja az összes tantárgyat, kivéve a hittant/erkölcstant) annyi beleszólása van csak, hogy ha látja, hogy valamelyik gyerek nagyon maga alatt vagy felett teljesített, akkor ezt jelzi. Elő szokott fordulni, hogy valaki két szint határán teljesít, ilyenkor a szülőkre bízzák a döntést.
A középiskolába a "végzéssel" lehet jelentkezni. Magyarul: bemész és leadod azt a titkárságon.
Középiskola (ez egy érdekes téma, de elég kis részét ismertük meg eddig): Részben a francia (állítólag) rendszert vették át, vagyis a gimnázium 7 a többi 6 éves. A gimnázium a 7. osztálytól indul visszafelé, vagyis a végzős év az első, a többi 1-től indul felfelé és a 6. a végzős év. Hogy ennek mi értelme, ne kérdezd, nem tudom és nem is értem, hogy mire jó.
Az első év egy általános orientációs év, vagyis ismétlik az általános iskolában tanultakat, illetve még az eddigieknél is erősebben "ráfekszenek" a németre és a franciára. Van külön erre egy szintre hozó óra (úgy emlékszem, hogy heti 5, vagy ennél is több alkalommal) és 6 hetente váltogatják a gyerekeket a német és a francia - gyakorlatilag - intenzív kurzus között. (Ezt úgy csinálják, hogy az osztályt két csoportra osztják és német, ill. francia órákra járnak, majd 6 hét múlva csere. Újabb 6 hét múlva megint csere. stb.) Ezek az órák elsősorban társalgásiak/beszédközpontúak. Kicsit olyan talán ez az egész, mint Mo-n a nulladik évfolyam.
Hogy pontosan hogyan és milyen szabályok szerint, nem tudom, de ebben az évben, illetve az év végén (mármint a következő évre) lehet mozogni a szintek között. Vagyis ha valakinek a classique szint magas, akkor átmehet a technique-be, illetve technique-ből az adapt-ba, de ezek akár a másik irányba is működhetnek, merthogy nem ugyanolyan "erősségű" az első éves tananyag az összes szinten. És itt térnék vissza ahhoz, hogy milyen fontos egy teljes mértékben objektív felvételi rendszer. Itt nagyon hamar kibukik az, aki nem oda jár, ahová való. Itt nincs "csókos" vagy párttitkár gyerek, nincs erős vagy gyenge, elit vagy nem elit iskola, mindenki családi háttér, illetve földrajzi fekvéstől függetlenül ugyanazt az esélyt kapja akár pozitív, akár negatív irányba.
Ezek után a második évben (amikor már nagyjából mindenki megtalálta a neki való szintet) kezdődik az "igazi" középiskola. Innentől kezdve csak a classique szintről tudok beszámolni, mert a lányaim oda járnak. Ez itt a hatodik osztályt jelenti.
A lényeg, hogy minden évben újabb és újabb tantárgyat tanulnak franciául a német helyett. Ha jól emlékszem hatodikban a matekkal kezdtek. Ezt már előző évben elkezdték franciául tanulni (sőt már az általános iskola utolsó évében is kétnyelvű volt a matek könyv), de akkor inkább csak az alap szókincset vették át, ettől az évtől a matek csak franciául megy. A többi tantárgy maradt németül, kivéve persze a francia :-)
A classique (gimnáziumi) szinten még van egy csavar: az első év után lehet választani a classique és a modern irány között. Ez annyit jelent, hogy a classique egy "kiemelt" osztály lesz (a classique szinten belül), vagyis a nagyon jó képességű és okos gyerekek járnak oda, míg a modern (a classique szinten belül) egy "sima" gimnáziumi szint. Legalábbis a könnyebb megértés kedvéért így lehet leegyszerűsíteni a rendszert. A classique-ban a latin kötelező tantárgy ettől az évtől és úgy általánosságban a követelmény magasabb, mint a modern részen. A modern rész nem tanul latint, helyette angolt kezd. A classique egy évvel később kezdi az angolt, viszont egy év alatt kell eljutniuk arra a szintre, ahová a modern két év alatt jut el. Sikerült ezt érthetően leírnom? (mert elég zavaros a rendszer, az biztos). A classique részbe az ofő ajánlása alapján lehet jelentkezni, de nem feltétel, ennek híján is bárki próbálkozhat, a gimnáziumi részből és 6 hétig át lehet menni a modern-be, ha túl erős a diáknak.
A classique részben (a lányaim ide járnak) a következő franciául tanult tantárgy a latin, a modern részt nem tudom. Az ezután következő évben a classiqueben a fizika-kémia-természetismeret (ez egy tantárgy) vált franciára, utána a történelem és a földrajz, ezután pedig állítólag az összes, - a nyelveket kivéve. Mi most a nagyobbik lányom révén a harmadik évnél tartunk, vagyis ötödikes. A kisebbik hatodikos, tehát még csak két éve jár középiskolába, így a felsőbb évfolyamokról tapasztalatom nincs.
Azt hiszem, hogy a honlapból amit küldtem kiderül, hogy - ha jól tudom - harmadik évtől kell választani egy szakirányt. Ez olyasmi, mint Mo-n a fakultáció (nem tudom, van-e még, az én időmben volt). A technique és technique adapt szintekről nem tudok semmit, a szakmák tanulásáról sem.
A classique classique követelményeiről csak annyit, hogy nagyon brutális. Egyik oldalon viszonylag nagy a lemorzsolódás, másik oldalon a latin nyelv visszatart egyébként okos gyerekeket attól, hogy oda járjanak. Szóval ez is ékes példája annak, hogy tökéletes rendszer nincs. Ráadásul a lányom azt mondja, hogy latint egészen érettségiig fognak tanulni, tehát még az sem megoldás, hogy kibírok 2 évet, aztán megszabadulok tőle.
A külön órákról/egyéb iskolai elfoglaltságokról még nem írtam: Általános iskolában semmi külön foglalkozás (a korrepetáláson vagy felzárkóztatáson kívül) nincs az iskola szervezésében (legalábbis nálunk nem volt, de el tudom képzelni, hogy nagyobb fővárosi iskolákban van). Vannak körzeti zeneiskolák és különböző kurzusok, ezek az iskolától teljesen függetlenek. A szülő szervezi/oldja meg. A már említett állami támogatást fel lehet rájuk használni 12 éves korig.
A lányaim középiskolájában van néhány "szakkör" pl. dráma szakkör vagy sportkör, ezek részben az iskolában, részben azon kívül oldhatók meg, de itt is inkább az iskolán kívüli programok dominálnak.
Iskolába járás: A tanév folyamán, amikor tanítás van (tehát nincs szünet) van külön busz a középiskolásoknak (lycée busz) reggel, illetve tanítás után. Erre azt hiszem, csak diákok szállhatnak fel és ingyenes a számukra. A legtöbb lycée-ben van bentlakási lehetőség is, nálunk az épület legfelső szintjein vannak a kollégiumi szobák.
A középiskolában már nincs ez a hosszú nap - rövid nap rendszer. 8-14.25-ig tart az oktatás, dél körül az egyik tanítási óra teljes egészében ebédszünet. Ez egy viszonylag új dolog, régebben a középiskolában is hosszú nap - rövid nap rendszer volt, úgy hallottam, szó van róla, hogy visszaállítják.
A felvételivel kapcsolatban még csak annyit, hogy a végzés ellen lehet fellebbezni, ez esetben a gyereknek új teszteket kell írni és egy másik szakember (nem az előző) fog állást foglalni, hogy a gyerek melyik szintre menjen. Igazából sok értelme nincs, mert a középiskolában is lehet "mozogni" a szintek között, tehát ez egy felesleges körfutkosás.
Szerintem a classique nem a klasszikus humán műveltségre utal, hanem sokkal inkább egy klasszikus általános műveltségre. Igaz viszont, hogy a reál tantárgyakban később kezdenek elmélyedni (közép iskola 2-3 osztályától). Objektiven nézve ez valóban hátrányos az inkább reál beállítottságú gyerekek számára, de írtam is, hogy a luxemburgi iskolarendszer egyik gyenge pontja, hogy a matek mellett nagyrészt a két fő nyelvre helyezi a hangsúlyt. Ezt azonban később behozzák a középiskolai szakosodással, illetve talán a technique egyes területein (de erről nem tudok semmit).
Hagyományok ápolása/nemzeti ünnep:
Erről megint tudnék írni egy litániát, hogy miért kéne példát vennünk róluk, de igyekszem viszonylag rövid lenni. A klasszikus luxemburgi hagyományápolás inkább vidéken jellemző. A főváros egyrészt nagyon vegyes, másrészt nem alkalmas minden hagyomány ápolásra, de az utóbbi időben ott is igyekeznek "felzárkózni" a vidékhez, legalább olyan szinten, hogy megírja az újság, hogy most ilyen-olyan luxemburgi ünnep van, aminek ez és az a története stb. A nemzeti ünnep június 23-án van, ekkor hatalmas "buli" van a fővárosban (talán olyan mint nálunk augusztus 20). Az iskolában annyi történik csak, hogy az osztályok (külön-külön) eléneklik a luxemburgi himnuszt valamelyik órán, illetve a gyerekek kapnak egy papír luxemburgi zászlót. A felnőttek közül pedig nem egy kiteszi a luxemburgi zászlót (házra, ablakba, van akinek van külön zászlórúdja is). Az iskolában egyébként ünneplés nincs, se évnyitó, évzáró, ballágás, karácsony stb. kivéve a mikulást, amelyre műsorral készül minden osztály külön külön (kb 30 perc), ezután a mikulás mindenkinek ad egy csomagot. Érdekes módon, még ebben a kicsi országban is vannak tájegységenként változó hagyományok, amiket az adott tájegységben őriznek.
Ami viszont nagyon dicséretes, hogy bármelyik más kisebbség is "nyíltan" ünnepelheti a hagyományát. Gondolok itt arra, hogy pl. a szomszéd város a főterét simán a portugálok rendelkezésre bocsátotta, akik zene, néptánc, portugál ételek stb. bemutatót tartottak (hogy milyen apropó alkalmából ezt nem tudom). A franciáknál van pl. egy "utcabál" szerű szokás (tánc nélkül), amikor mindenki kiviszi az asztalát és az ételét és a szomszédok ismerkednek. Ilyet is szoktak tartani (nem a mi környékünkön, mert mi német többségű területen lakunk). Nálunk a karnevál nagy ünnep a németek miatt. Szóval a helyiek kifejezetten támogatják más nemzetek megmozdulásait.
Vannak "központi" szervezésű soknemzetiségű megmozdulások is. Ilyen például a húsvéti körmenet, ahol mindenki saját hazáját képviselve vesz részt, illetve van több olyan felvonulás, ahol dirrekt ösztönzik minél több náció részvételét és ennek hangsúlyozását.
Hogy hogy lehet ilyen "intelligens" körülményeket teremteni? Anélkül, hogy bármilyen politikai irányba elmennék, talán azt mondanám, hogy a bazi nagy liberális szemlélet (amikor mindenki azt csinál, amit akar) szerintem nem vezet sehová. A luxemburgiak nagyon törvénytisztelők és nagyon korrektek (néha még talán túlzásba is viszik ezeket), a másik iránti tisztelet kultúráját (akár személynek szól, akár ingóságnak vagy ingatlannak) egészen kicsi koruktól kezdve - elsősorban otthon - beléjük nevelik. És mindez nemcsak egy irányban működik, hanem a tanár ugyanúgy tiszteli a gyereket, mint ahogy a gyerek a tanárt. Nyilván itt is van panaszkodós szülő és rossz gyerek (hiszen ők is csak emberből vannak), de valahogy ezt kulturáltan el tudják egymás között intézni. Itt pl. ordenáré veszekedést még nem hallottam, de szerintem ki is közösíti az ilyen magatartást a közösség. Nem tilos a nem tetszés, SŐT!!!, de elvárják, hogy normálisan beszéljék meg a problémákat. Ha én pl. nekiesnék amolyan magyar stílusban valakinek, szerintem nem is értené, hogy mi a bajom (és ezt miért kell így előadni), illetve nem is tudná az adott szituációt kezelni. Tudom, hogy hihetetlen, de tényleg így van.
Azt kell, hogy mondjam (és ezt majd az egyetemről szóló beszámolómban is megerősítem), hogy szerintem egy jó oktatási rendszernek egyetlen egy kulcsa van és az a PÉNZ. Itt egy általános iskolai tanár kb 6000 (azaz hatEZER) Eurót keres HAVONTA, a középiskolai tanárok 7-8000 (azaz hét-nyolcEZRET). Szintén HAVONTA. Ez még itt is nagyon jó fizetésnek számít, de nem is lehet bárkiből tanár! Nagyon kemény követelményeknek kell megfelelni.
A tanárképzés központilag történik. Mivel Luxemburgnak csak pár éve van egyeteme és az is csak néhány szakra korlátozódik, általában nem az országon belül végzik a tanárok az egyetemet. A környező országok igen erősek felsőoktatásban, gondolok itt Belgiumra, Hollandiára, Franciaországra, vagy Németországra, így nagyrészt ide járnak. Az általános iskolai tanárokkal szemben is elég magas követelmények vannak, hiszen az első 6 osztály bármelyikében kell tudniuk tanítani az összes tantárgyat.
A tanárképzés konkrétan úgy történik, hogy az egyetem elvégzése után az oktatási minisztériumnál lehet jelentkezni tanárképzésre. Az első rosta egy nyelvi teszt, ahol németből, franciából és luxemburgiból kell vizsgázni. Aki ezen átmegy, arra egy két éves képzés vár. Ezt szintén az oktatási minisztérium szervezi, ahogy a lányom osztályfőnöke elmondta egy év elméleti, majd egy év gyakorlati képzésből áll. Közben rengeteg kutató munkát kell végezni (már itt elkezdődik projekt munka), és több házi dolgozatot kell beadni. A második évben különböző iskolákban hospitálnak. Erről is házi dolgozatokat kell írni és beadni. Azt mondta ez a tanárnő, hogy nagyon kemény én intenzív ez a képzés és mindamellett, hogy rengeteget járnak különböző iskolákba hospitálni, nagyon sok beadandó anyagot kell írniuk. A második év végén van egy vizsga, ami állítólag nagyon nehéz, nem is szokott mindenki átmenni rajta. (Ismételni ugyan lehet, de arra is vannak bizonyos szabályok, amikre már nem emlékszem). Ha ez a vizsga megvan, akkor a minisztérium biztosítja a tanári állást, ugyanis itt nem az iskola, vagy az önkormányzat, hanem az oktatási minisztérium tartja kézben az egész oktatási rendszert. Ha valaki pl. át akar menni egy másik iskolába, azt is a minisztériumnál kell jelezni.
Ebből is látszik hogy a tanár tulajdonképpen a társadalom igen megbecsült tagja, a tudását, felelősségét anyagilag is eléggé elismerik. Az állam is - úgy általában - elég sok pénzt költ az oktatásra , itt nincs olyan, hogy lepukkant tornaterem vagy kréta hiány. Azt gondolom, hogy ezek alapvető dolgok (lennének), ahogy az is, hogy a tanárnak ne azon kelljen hónap végén izgulni, hogy lesz-e ebédre pénz, hanem tudjon azzal foglalkozni hogy másnap milyen feladatot adjon a gyerekeknek. És most itt lehet azon vitatkozni, hogy egy jó tanár mostoha körülmények között is tud tanítani, ami akár igaz is lehetne, de minőségi munkát biztos nem tud végezni, ahogy ezt a magyar oktatási rendszer is bizonyítja!
Egy másik példa: Gondolom Te is tudod, hogy az informatikus nem a legrosszabban kereső szakma, különösen Finnországban nem lehet az, ahol a Nokia gyakorlatilag világhatalom. A férjemnek volt egy finn kollégája, aki azt mondta, hogy ő bizony felhagy a programozással és elmegy matematika tanárnak, mert ott jobban keres (!!!!!!!!).
Nem akarom idealizálni az itteni helyzetet (remélem ez eddig is kiderült, hiszen próbáltam objektívan írni róla), mert itt is van egy-két gyengébb tanár. Mindannyian tudjuk, hogy attól, mert valaki átmegy egy nehéz vizsgán, nem biztos, hogy jó szakember lesz belőle (legyen az bármelyik tudományág, vagy akár csak egy sima szakma). A különbség csak annyi, hogy itt mondjuk 100 tanárra jut 5 rossz, vagy gyengébb! De mint már említettem nem gondolom, hogy itt jobb emberanyag lenne, csak a körülmények jobban kedveznek annak, hogy egy tanár minőségi munkát tudjon végezni. ....meg nem engednek bárkit a gyerekek közelébe.
Akkor végül az egyetem (ez nem luxemburgi, hanem németo-i tapasztalat):
Itt még jobban kiemelném a pénz szerepét. Elsősorban azért, mert olyan könyvtárat, amilyet a trieri egyetemen láttam, előtte még csak el sem tudtam képzelni. Több épületnyi, több emeletnyi, a pince is legalább 3 szintes lefelé stb... Nem vagyok különösebben könyvtár rajongó, de itt imádtam könyvtárba menni, illetve ott kutatni, házidolgozatot írni. Nagyon tetszett, hogy bármelyik polchoz nyúltam, csak válogatni kellett a jobbnál jobb könyvek és folyóiratok között. A leges-legújabb szakirodalom megtalálható és ebből nemcsak egy (itt nem a példányszámra gondolok), hanem több szerző különböző szemszögből írt munkája. Ha mindehhez hozzáveszed, hogy a trieri egyetem még csak nem is a legnagyobb és legnagyobb presztízzsel bíró egyetem Németo-ban, akkor bele se merek gondolni, hogy mi lehet pl. Freiburgban vagy a többi nagy egyetem könyvtárában. És ez semmi más, csak pénz kérdése, hogy megvegyék akár a német, akár a külföldi szakirodalmat. Tulajdonképpe itt értettem meg, hogy mit is jelent az a szó, hogy universitas. Ja! És hab a tortán, hogy a katalógust on-line bárhonnan el tudtad érni az egyetem honlapján keresztül.
Ha érdekel az egyetem honlapja: http://www.uni-trier.de
A követelményekről is írhatnék, de csak azt az egy dolgot emelném ki, hogy pl. médiatudomány szakra csak azokat vették fel, akik jól beszéltek angolul, hiszen a szakirodalom nagy része csak angolul olvasható. Nem különösebben érdeklődöm a médiatudomány iránt (ez sajnos csak egy muszáj szak volt nekem), de faltam az érdekesebbnél érdekesebb elemzéseket a valóságshow-król, a mai tévézés és bulvárba hajló újságírás elemzéseiről. Szóval, összegezve hatalmas élmény volt!
És ebből következtetni is lehet rögtön az oktatás minőségére: tulajdonképpen mind angol nyelvészetből, mind médiatudományból nem dől össze a világ, ha nem ismered a legújabb szakirodalmat, de pl. építészetből vagy informatikából baromira nem mindegy, hogy a legújabb, vagy az 5-10 évvel ezelőtti technológiát/programokat tanítod. Mert ugyebár az öt évvel ezelőtti építési technológiával egy építész kb annyit ér a nemzetközi munkaerő piacon, mint pl. egy villanyszerelő, az informatikus meg szinte semmit.....
A tanítás minőségéről azt tudom csak írni, hogy a mesterképzésen a cél az volt, hogy alaposan megismerd a szakirodalmat és el tudjál igazodni benne. Nem volt előadás (talán csak egy kurzus volt ilyen), az összes kurzus arról szólt, hogy kutatómunkát kellett végezni, és arról vagy szóban (előadás), vagy írásban (házidolgozat) beszámolni. Sok esetben még a témát is nekünk kellett kitalálni, amit szintén csak úgy lehet, ha ismered a szakirodalmat. Hagyományos (a mo-ihoz hasonló) vizsgám csak egy volt, ezen kívül magolni nem kellett. Az órák témája és célja az alapvető, illetve a legújabb szakirodalom megismertetése volt. Ezen kívül nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy megtanítsák a diákokat érvelni, egy témát felvezetni és utána erről egy vitát levezetni. Az előadásokat és házi dolgozatokat értékelték. Előadások esetében egymást kellett értékelni (legtöbb esetben megadott szempontok alapján), a házi dolgozatot a tanár értékelte. Nekem nagyon tetszett ez a rendszer, mert sokat lehetett tanulni belőle, ráadásul megtanultuk azt is, hogy hogyan kell értékelni akár meg vannak adva az értékelés szempontjai, akár nem.
A tanárok munkakörülményeiről és tudományos továbbfejlődéséről csak annyit, hogy minden tanárnak jár (bizonyos időnként - ez nem tudom mennyi) egy félév, amikor nem kell tanítania, hanem csak kutat és továbbképzi magát FŐÁLLÁSBAN! Hogy ezt az adott egyetemen kell-e csinálnia, vagy elmehet bárhova, nem tudom, mert én is úgy vagyok vele, hogy amikor ezeket hallottam, annyira ledöbbentem, hogy mire felfogtam a mondat elejét, a második részét már befejezték, arra viszont figyelni már nem tudtam :-)
Szóval, azt kell mondjam, hogy itt az egyetemen valódi, MINŐSÉGI oktatást tapasztaltam és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy lehetett ilyenben részem. Össze se lehet hasonlítani a mo-i felsőoktatással....
Próbáltam egész nap összeszedni a gondolataimat és úgy döntöttem, hogy a luxemburgi iskolarendszer hátrányairól írnék csak, mivel az előnyeit már elég hosszan ecseteltem.
Az egyik fő hátrányát már említettem, nevezetesen azt, hogy aránytalanul nagy hangsúlyt helyez a két fő nyelvre a franciára és a németre a reál tantárgyak hátrányára a matematikát leszámítva. Nem is akarom szépíteni a dolgot, nagyon sok gyerek szenved ezzel a két nyelvvel, alternatíva viszont nincs.
A másik, amit egyértelműen rosszul csinálnak szerintem, az az írás-olvasás tanítás, de erről is már írtam. Elsősorban az írástanítással van itt gond. Ha én lehetnék a "nagy okos", okulva a két különböző rendszerből (magyar és luxemburgi), én azt csinálnám, hogy mind a kettőből csak a jót tartanám meg, vagyis: meghagynám a magyar "rohanós" rendszert, tehát elsőben az összes betűt (kicsit is és nagyot is) megtanulnák a diákok mind írott, mind nyomtatott formában, de a nyomtatottal kezdeném, hiszen az - szerintem - olvasás tanulás szempontjából jobb.
Hátránya még a luxemburgi rendszernek (ami egyben előnye is), hogy nagyon uniformizált (remélem jól használom a szót), vagyis egy rendszer van és alig van ehhez képest alternatíva. Pontosabban van: a magán iskolák, amik méreg drágák. Ha jól tudom van nemzetközi iskola is, egy angol magániskola biztos van, mert odajárt egy magyar család gyereke (panaszkodtak is, hogy a színvonal a béka.... alatt, vagyis az iskola nem más, mint gyermekmegőrzés méregdrágán). Biztos, hogy van egy francia magániskola is, erről azonban nem tudok semmit, illetve van még az európai iskola, ami annyiból számít magániskolának, hogy az eu-s intézmények dolgozóin kívül mindenki más számára fizetős. Ezek az iskolák viszont csak a felső, gazdag réteg számára elérhetőek.
Egy másik érdekes téma, amiről a lányom osztályfőnökével beszélgettem a múltkor az a 6 osztályos iskolarendszer. Tudom, hogy Mo-n is van ilyen, de talán a sok más lehetőség között elvész az ezzel kapcsolatos "probléma". Szóval a tanárnő arra panaszkodott, hogy nagyon nehéz az első és másodéves gyerekekkel. Hosszas beszélgetés után megállapítottuk, hogy nem biztos, hogy szerencsés, ha az iskolaváltás egybeesik a pubertás kor kezdetével, ami tudvalévő, hogy hatalmas stresszt okoz a fiataloknak. Értem ezalatt, hogy amúgy is nehéz megbarátkozni a testi változásokkal, ráadásul ezek nem is mindig pozitívak (pattanás, lányoknál menstruáció kezdete és ilyenekre gondolok itt) és még bekerül a gyerek egy új környezetbe, új osztálytársak közé, ráadásul - ahogy már írtam korábban - az első két évben még elég intenzíven megy a "helyezkedés" (osztályváltás) is. Érdekes dolgot figyeltem meg, amikor az első év évnyitó-szerű eseményére mentünk a lányokkal. (Ez mindig csak az első évfolyamnak van, ilyenkor üdvözöl minket az igazgató, elmond pár általános dolgot és kiemel néhány fontos részt a házirendből pl. mobil telefon használata. Ezután sorban kiállnak az osztályfőnökök és felolvassák, hogy ki fog járni az osztályukba. Ki kell menni a "pódiumra" a tömeg elé és amikor mindenki megvan az osztály elvonul, majd jön a következő osztály felolvasása. Egyébként abban a középiskolában, ahová a lányaim járnak, általában 9 osztály van egy évfolyamon) Szóval azt figyeltem meg, hogy szinte csak a két véglet létezik: a gyerek (mármint, akinél még nem kezdődött el a pubertás kor), illetve a "kis felnőtt". Nem fogod kitalálni, az előbbi inkább a fiúknál volt megfigyelhető, az utóbbi a lányoknál. A kettő közötti állapot szinte nem volt. Szóval ezek után azt mondom, hogy talán hátrány ez a 6 osztályos rendszer is. Saját tapasztalat is van e témában, mert nálunk is nagyon megszenvedtek a lányok ezzel a szituval.
A hatékony nyelvoktatás kulcsa valóban a napi élőben gyakorlás lehet, illetve az, hogy minden nap van nyelvóra. Szerintem ezt pár speciális esettől eltekintve Mo-n nagyon nehezen lehet(ne) megvalósítani, hiszen ha kicsit összeszámolgatjuk, amit korábban írtam, az derül ki, hogy itt az anyanyelvet, a luxemburgit heti egy órában tanulják csak, a többi a két idegen nyelv. Nálunk viszont szinte minden nap van magyar óra (akár több is a nyelvtan és irodalom különválasztása miatt) és ha ehhez hozzáveszed még az idegen nyelvi órákat (általában heti 3-4), akkor szerintem nagyjából egyenlő (vagy kicsit kevesebb) óraszámra jön ki az összes oktatott nyelvek óraszáma a két országban (remélem ez valamennyire érthető), csak a nyelvek eloszlása más. Nem tudom, hogy mit lehetne még csinálni a hatékonyabb nyelvoktatás érdekében, de talán más tantárgyak kárára lehetne növelni az idegen nyelvek óraszámát heti 5-re. És akkor minden nap lehet gyakorolni. Ez viszont nem kedvez a reál beállítottságú gyerekeknek, így megint visszakerültünk oda, hogy nincs mindenki számára jó megoldás.
Azt gondolom, hogy talán ösztönözni kéne a nyelv használatát. Pár évvel ezelőtt Mo-ra repültem és egy német fiatalokból (16 év körüli) álló csoporttal utaztam a repülőn. Nagyon izgatottak voltak, nyüzsögtek össze-vissza (de ezt nagyon aranyosan) és nem érettem, hogy miért. Volt velük pár felnőtt is. Kíváncsiságból leültem két lány mellé, mert ki akartam deríteni, hogy mi is ez a nagy nyüzsgés. Mialatt fényképezgettek a repülőn és próbálták a feneküket a széken tartani (ami látszott, hogy nehezükre esik), előkerült egy papír, amit bőszen olvasgattak. Ezen a jövő heti programjuk állt, amit elolvastam és éles logikával rájöttem, hogy egy német osztályról van szó, amelyik látogatóba megy egy magyar iskolába. Amolyan csere-hét. Azt gondolom, hogy az ilyen dolgok nagyon jók, erre IS (és a kiutazásra is) lehetne költeni a kormánynak, annak érdekében, hogy hatékonyabb legyen a nyelvtanítás. Egyébként ny-Európában ennek nagy mozgalma van, még itt Luxemburgban is van egy olyan program (az okt. min. szervezi) ahol támogatják az egyéni diákcserét. Németországban, az egyetemen, meg szinte minden második óra azzal kezdődött, hogy "menjetek külföldre egy fél évre, de inkább többre!!!!", még központilag szervezett "külföldre menjetek" délutánok is voltak, ahol mind tájékoztatás, mind konkrét szervezés is volt. És itt megint visszatérnék a "sötétség-világosság" témára. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy amíg az egyik ország ösztönzi és küldi a diákjait külföldre, nem kevés pénzt költve erre (gondolom a japán turisták téma ismert: az állam arra költ pénzt, hogy a fiatalokat körbeutaztassa a világban, hogy tapasztaljanak, gazdagodjanak és szélesedjen a látókör), addig Magyarországon szinte "hazaárulónak" van bélyegezve az, aki külföldön akar tapasztalatokat, új impulzusokat szerezni.
A latin nyelv nemcsak Luxemburgban, hanem Németországban, de még Ausztriában is (ezt tapasztalatból tudom, mert ott jártam iskolába gyerekkoromban) sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint Mo-n. Hogy ennek mi az oka, nem tudom. Megint nem akarok politikai irányba elmenni, de totál egyetértek azzal a törekvéssel, amit a kormány pár évvel ezelőtt el akart indítani, nevezetesen, hogy az angol ne lehessen első idegen nyelv. Egyrészt bebizonyosodott, hogy munkavállalás szempontjából a német sokkal hasznosabb (ráadásul nagyobb társadalmi réteget érint: gondolok itt a Németo-ban dolgozó magyar szakipari munkásokra), másrészt valóban az angol egy könnyű nyelv, nem nagyon ösztönző egy nehezebb nyelvet tanulni utána. Viszont egy német után már nem gond az angol megtanulása.
A luxemburgi nyelv tulajdonképpen nem új, csak "hivatalosan" az. Legalábbis ezt mondta az egyik gyermekem tanítónője anno. Eddig "csak" a német egy moseli nyelvjárásának tartották, tulajdonképpen még helyesírási szabályai sincsenek. (A Mosel Luxemburg egyik fő folyója, ami tulajdonképpen Luxemburgot elválasztja Németországtól egy hosszú szakaszon.) Az utóbbi 10 évben igyekeztek ezen változtatni, könyvek íródtak ezen a nyelven, illetve próbáltak valami helyesírás-félét is szabványosítani. Tehát elindultak egy úton, hogy ne haljon ki a nyelv. Az alapja a német, de elég sok francia szó (és beütés) található benne. Én ugyan nem beszélek luxemburgiul, de 80%-ban értem, hogy mit mondanak. Egyébként nagyon vicces, mert nagyon sokszor azt hallom, hogy olyan pl. speciális szavaknál, amiket a gyerekeim nem ismernek (bár ilyen nem sok van), simán egy német szót használnak. A hangzása egyébként kicsit s-es (mint ahogy palóc nyelvben is sok az "a").
Bevallom őszintén, az egyetem alatt sokszor elgondolkodtam azon, hogy melyik a nehezebb és kevésbé stresszes vizsga: bemagolni 200-300 oldalt tantárgyanként (ami alapvetően nem nehéz, mert az emberben egy idő után kialakul egy ilyen képesség), vagy írni 2 db 20 oldalas tanulmányt. Utóbbihoz többet kell gondolkodni, olvasni, kutatni, ami szélesebb látókört ad. Legalábbis szerintem. Ehhez viszont kell egy jó könyvtár.
Hogy a gyerekeim hogy lettek ilyen könyvmolyok, nem tudom. Tulajdonképpen lassan már az olvasás szeretete kezd "egészségtelen" méretet ölteni (ezt persze csak viccből írtam). Az összes ünnep (szülinap, karácsony stb.) fő ajándéka a könyv, a nyári szünetre általában egy külön táska könyvvel utazunk. Kétségtelen, hogy sok mesét olvastunk nekik, amikor kicsik voltak, de néztek mesét is (video, DVD), nem érzem azt, hogy bármit is rájuk erőltettük volna. Lehet, hogy a projekt módszer is segített azzal, hogy a sok kutatás felkeltette a gyerekek érdeklődését a különböző könyvek iránt. Talán az is fontos adalék lehet, hogy itt nincs nyári kötelező olvasmány, év közben olvasnak könyveket, amiket aztán feldolgoznak. Igyekeznek a modern szépirodalomból választani, tehát Jókai-féle könyvekre nem nagyon emlékszem, ami mind témájában, mind nyelvezetében nagyon messze van a mai gyerekektől.
Hogy mi tetszik a legjobban az itteni oktatásban? Talán az, hogy "rend és nyugalom" van. Még úgy is, hogy ez a rendszer is vérzik itt-ott egy-egy sebből, de egyrészt nagyon nehéz egy olyan rendszert csinálni, ami mindenkinek megfelel, másrészt - optimista ember lévén - igyekszem a pozitív dolgokra koncentrálni. Tetszik még nagyon, hogy mindenki tudja, hogy hol a helye: tanár, diák, szülő, és egy a cél: a gyerekek fejlődése. Nagyon szimpatikus még a kulturált kommunikáció és az, hogy a gyerekek ezt tanulják meg. Magyarul: a legjobban olyan dolgok tetszenek, amik nem pénz kérdése. Azt hiszem, ezzel el is mondtam mindent......
http://udvozletluxemburgbol.
http://www.valtozovilag.hu/eu/
http://www.npk.hu/public/
http://luxemburg-oktatas.lap.
http://www.francianyelv.hu/
http://hataratkelo.postr.hu/
