Hol kezdődhetett az iskolák története? Honnan eredeztethetjük őket?
Talán a barlangrajzok idejéből? Hogy milyen céllal készülhettek ezek a rajzok, azt ma már nehéz lenne megmondani, de hogy „oktatási anyag” is lehetett a következő nemzedékek számára, az valószínű.
Egyszer láttam egy busmanokról szóló filmet, amiben a törzs egyik idős tagja mozdulatokkal és hangokkal állatokat utánzott. A gyerekek körbeülték és figyelték a „tanárt”. Valahogy így kezdődhetett.
Már az ókori görögöknek is voltak iskolái, de a legnagyobb tudás az iszlám kultúrában halmozódott fel a görög, római és perzsa hódításokat követően.
Magyarországon az Árpád korban léteztek iskolák, melyeknek mintául a tőlünk nyugatra élő nemzetekéi szolgáltak. Ezek mindegyike egyházi kötődésű volt, még nem létezett a mai értelemben vett közoktatás. Jelentősebb fejlődést az iskolák számának növekedésében a reformáció jelentett, mert ahol a protestánsok teret nyertek, azonnal iskolát is nyitottak.
A Pallas nagy Lexikona:
„ Állami üggyé a közoktatást Mária Terézia királynőnk tette, aki 1777. kiadta a Ratio Educationis című rendeletet. Ez új nevelési és tanulmányi rendszer, mely az egész oktatás-ügyet az elemi iskoláktól egész az egyetemig államilag rendezte. Ez a rendelkezés az összes iskolaügy feletti legfelsőbb felügyeletet a koronára ruházta. Budán és Zágrábban tanulmányi bizottságokat állítottak fel. Az országot 9 kerületre osztották, minden kerületbe egy-egy királyi főigazgatót neveztek ki, melléje pedig a triviális és normális iskolák számára szakértő felügyelőt rendeltek. Mária Teréziának egy másik fontos cselekedete volt, hogy az eltörölt Jezsuita-rend vagyonát tanulmányi alappá tette, mely egészen az állam rendelkezése alá került. De csakis a katolikus iskolaügy került teljesen az állami hatalom alá; a protestánsok s különösen a reformátusok el nem ismerték a rendeleti úton kiadott Ratiót. Ugyancsak Mária Terézia óta vannak nálunk szakiskolák, jogi akadémiák, bányász-akadémiák, katonai nevelő-intézetek stb. Manapság iskoláink legnagyobb része államtörvény által van rendezve és szervezve. Vannak kisdedóvó intézeteink és gyermek-menedékházaink; népoktatási tanintézetek; középiskolák; felsőbb tanintézetek; szakiskolák. A kisdedóvást az 1891. évi XV. t.-cikk és az ennek végrehajtása tárgyában 1892. okt. 8-án kiadott miniszteri utasítás szabályozza. E törvény szerint a kisdedóvás feladata 3-6 éves gyermekeket egyfelől ápolás és gondozás által a szülők távollétében érhető veszélyektől óvni, másfelől rendre és tisztaságra szoktatás, valamint ügyességüknek, értelmüknek és kedélyüknek korukhoz mért fejlesztése által őket testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükben elősegíteni. A népoktatási tanintézetekhez, amelyeket az 1868. XXXVIII., továbbá az 1876. XXVIII. és az 1879. évi XVIII. törvények szabályoznak, tartoznak: az elemi népiskolák, amelyek 6 évig tartó mindennapi és 3 évre terjedő ismétlő iskolából állnak; ezekre nézve tankötelezettség áll fenn; felsőbb népiskolák, fiúk számára 3, leányok számára 2 évfolyammal. Ezek az iskolák növendékeiket az elemi iskola 6. osztályából veszik; polgári iskola fiúk számára 6, a leányok számára 4 évfolyammal. Felvesznek oly tanulókat, akik az elemi iskola 4. osztályát elvégezték; tanító- és tanítónőképző intézetek, eredetileg 3, most 4 éves tanfolyammal. Az említett iskolák köréhez számíthatók még a miniszteri rendeleten alapuló felsőbb leányiskolák és a polgári iskolai tanító- és tanítónőképző intézetek. Középiskoláinkat, amelyek gimnáziumokból és reáliskolákból állnak, az 1883. évi XXX. s az 1890. évi XXX. t.-cikkek szabályozzák. Ez iskolák készítenek elő és képesítenek az egyetemi tanulmányokra. A felsőbb tanintézetekhez tartoznak: 51 papnevelő intézet, 13 jogakadémia, a budapesti és a kolozsvári tudományos egyetemek s a budapesti műegyetem. Végre a szakiskolákhoz tartoznak a kereskedelmi, ipari, katonai, gazdasági, bányászati, erdészeti, vincellér- stb. iskolák."
Mária Terézia híres kijelentése, hogy az iskolaügy politikum, azaz államhatalmi kérdés
A magyar nyelven való oktatás lehetősége a II. Ratio Educationis során teremtődött meg, bár a gimnáziumokban az oktatás nyelve hivatalosan a latin maradt. A XVIII. század elején azoknak a falvaknak volt iskolájuk, ahol plébánia is létesült. Az egyházaknak minden időben „szívügye” volt a tanítás és az iskoláztatás.
A XIX. sz első felében jelentek meg az óvodák /1828. Brunszvik Teréz megnyitotta első óvodáját a krisztinavárosi Mikó u. –ban. E korban kezdett kialakulni egy jobb módú, földtulajdonnal rendelkező paraszti réteg is, melynek egyre inkább igényévé vált, hogy gyermekeit iskoláztassa. A városi elemi iskolák ugyan jelentősen különböztek a falusitól, de már minden nagyobb város rendelkezett /latin/ iskolával. Az alsó elemi két osztályát minden 6-12 éves gyermeknek kötelezővé tették.
1844-ben született meg a törvény a magyar nyelvű oktatásról, de ezzel közel azonos időre tehető a szakképzés kiépítésének kezdete is.
Az 1848./49-es szabadságharc /Eötvös József – Új magyar közoktatási rendszer kiépítése/ – közadóból finanszírozzák a közoktatást, ami mindenki számára ingyenes. Leverése után is „hagyományos mederben folyt” a felekezeti oktatás és nevelés.
1868-ban Eötvös új népoktatási törvénye kötelez minden szülőt, hogy gyermekét iskolába járassa. /Tandíjmentesség a szegénység igazolása mellett kérhető!/ A törvény születésekor becslések alapján a gyerekek 48%-a járt iskolába, 1872-re 55%, 1896-ban 79%, 1913-ra 93%-a.
A XIX. sz végére Wlasics Gyula minisztersége alatt ezer új állami népiskola létesült főként nemzetiségek lakta területekre, de ekkor vált lehetővé a leányok magán érettségi vizsgája is. Trefort Ágoston minisztersége alatt törvényben rögzítették a klasszikus és reál gimnázium létét.
Veres Pálné első leánygimnáziumában 1900-ban érettségizhetett először hivatalosan lány osztály. 1896- ban vált lehetővé az egyetemek bölcsész és orvosi karára bejutni nőknek.
1920. A trianoni békediktátum után az elcsatolt területeken maradt a népiskolák 2/3-a, és a középiskoláknak több, mint a fele. 1922-1931-ig Klebelsberg Kúnó lett a vallás- és közoktatásügyi miniszter. A fejlődés alapját a kultúra terjesztésében látta /az alapfokú ismeretek, a félműveltség nem elég!/ Népiskolai programot hozott létre, és tömegesen állíttatta fel a népiskolákat. 3 év alatt 5000 népiskolai tanterem épült az általa 5km sugarú körökre osztott országban.
Az 1930-as évek válsága véget vetett az oktatáspolitikai tervek további megvalósításának. Hangsúlyossá vált a nemzetnevelés /Teleki Pál/, melynek aktualitást adott a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió fenyegetése is. 1940-es törvény mondja ki a 8 osztályos népiskola felállítását. Eszerint a tankötelezettség 6 éves korban kezdődik és 9 évig tart. 8 tanéven át mindennapi, majd a kilencedikben havonként egyszer, gyakorlati ismereteket tanítottak.
1945 után a világi és egyházi erők együttesen akarták az iskolarendszert továbbfejleszteni és széles tömegek számára elérhetővé tenni az oktatást. 1945-ben elrendelték a 8 osztályos általános iskola megszervezését, mely a már létező népiskolákkal szemben továbbtanulási lehetőséget biztosított,s aminek fejlődését a II. világháború megakasztotta. A háború után széleskörű mozgalom bontakozott ki az alapműveltség elterjesztésére és az analfabétizmus felszámolására.
Torgyik Judit: Az alternatív pedagógia helyzete hazánkban 1945-től napjainkig
http://www.kodolanyi.hu/nevelestortenet/?act=menu_tart&rovat_mod=archiv&eid=24&rid=1&id=206
A világ túlnyomó részén kötelező az oktatás a gyerekek számára 4- 6 éves életkortól és van, ahol az óvoda is részben az alapfokú oktatáshoz tartozik. Ezt követően kerülhetnek a középfokú oktatásba, itthon 10, 12 és 14 évesen. A középfokú iskolákra és a felsőoktatásra most nem térek ki, de előfordulhat, hogy lesz még szó erről is.
Az iskolák lehetnek államiak, közvetetten államiak, önkormányzatiak, egyháziak és magán kézben lévők.
